Néhányan felvetették, hogy mi értelme van offline RPG-ket tárgyalni, amikor ugye a GW2 épp hogy online játék. Ugyanazt tudom itt is írni, mint pár napja a kommentek között: egy-egy mechanika hatása, illetve meghonosodása függetleníthető magától a játéktól, ebből a szempontból a játék maga másodlagos, a trend a lényeg. Az pedig hogy átgondolom több játékra vetítve a saját gondolatmenetemet, segítség számomra visszaellenőrizni azt.
Diablo, Diablo 2 (1996, 2000)
1. Jelentős, jól azonosítható változás: Igen. A Blizzard nagyot robbantott ezzel a játékkal, ekkoriban állt a stúdió kreativitása csúcsán, és egészen új, meglepően friss irányba vitte el az addigra némiképpen megcsontosodott és elfáradt RPG receptet, ami ráadásul egy igen hosszú, RPG-szegény időszakban érkezett. A játék azonnal és jól érthetően meghatározta magát az addig RPG-khez képest generált pályáival, kiváló grafikájával, elképesztő táplódási technikáival.
2. Iparági mérce lett-e: Igen. Ekkor teremtődött meg lényegében az action RPG fogalma, a generát pályákkal, minimális RPG elemekkel (a fejlődésen és a tápolódáson túl valódi RPG-ről nem is beszélhetünk),
3. Új játékosbázist vonzott-e magához: Igen. Az új műfaj új játékosokat hívott magához, a recept a mai napig sikeres, milliókat mozgat meg.
4. Sikeres-e a játék: Igen. Nem is kell részletezni szerintem. A Diablo 2 még soksok évvel a megjelenés után vissza-vissza kódorgott az eladási listák felsőbb részeibe, a harmadik – amúgy újításokban igen szerény – epizód pedig a tízmilliós eladási határt is átlépte.
5. Kiállta-e az idő próbáját: Igen. Úgy gondolom ez volt az első igaz nagy forradalom RPG (bár az RPG szó a Diablo sorozat esetében mindig eléggé idézőjeles) ügyileg ebben a korszakban, és jól mutatja hogy az igazán eredeti gondolkodás és ötlet mekkora fordulatot képes hozni egy kifulladtnak gondolt műfajban.
Baldur’s Gate (1998)
1. Jelentős, jól azonosítható változás: Igen. Nem sokat kellett várni az újabb nagy dobásra, az én generációm számára akkoriban a BG-ről érkező hírek hihetetlen mesének tűntek. Egy Ad&D alapú RPG fantasztikus grafikával, összetett történettel, akkoriban sokan csak erre vágytunk. A játék összehasonlíthatlan volt a korábbi Ad&d licenc alapján készült termékekkel, és jelentősen meghatározta jópár ember gimnáziumi éveinek a minőségét.
2. Iparági mérce lett-e: Igen. Erről tanúskodik a nagyszámú utód, pl. Ice Wind Dale, Baldur’s Gate 2, Temple of Elemental Evil és a PlaneScape: Torment. Ez utóbbi véleményem szerint a valaha készített legtökéletesebb RPG, nem csupán azért mert a valaha volt legkiemelkedőbb minőségű és komolyságú RPG settingben játszódik (amely könyvespolcom jelentős részét foglalja el ma is), hanem azért is, mert ez talán az egyetlen ilyen játék, ahol a játék 90%-a véghez vihető harc nélkül, a dialógusok mennyisége pedig döbbenetes.
Természetesen a PlaneScape: Torment nagyságához mérhető a Baldur’s Gate 2, amely a maga közel 150 órás játékidejével valószínűleg örökre egyedülálló marad, manapság már ritkaságszámba megy az ilyen (bár talán a Bethesda gémek közelítenek)
3. Új játékosbázist vonzott-e magához: Igen. Egészen új generációt rántott bele a szerepjátékok világába, és még fontosabb érdem szerintem, hogy új életet lehet az akkor haldoklónak tűnő műfajba.
4. Sikeres-e a játék: Igen. Két milliós eladott példányszám teljességgel elvitathatatlan érdem ebben a korban, a licencelt utódokról és az újra szárba szökő RPG reneszánszról nem is beszélve.
5. Kiállta-e az idő próbáját: Igen. Ezt talán semmi nem tanúsítja jobban, mint a Szeptember 18.-án megjelenő Enhanced Edition. ’nuff said.
Elder’s Scroll 3: Morrowind (2002)
1. Jelentős, jól azonosítható változás: Igen. Az Elder Scroll sorozat a saját útját járta végig, nem hagyta magát holmi divatok által befolyásolni. A cég talán a legjobb példája annak, hogyan lehet valaki sikeres, ha ragaszkodik a saját filozófiájához a játékkészítést illetően, és azt csinálja amit a legjobbnak gondol az RPG műfajban.
Az általuk készített játékok az Ultima Underworld spirituális utódjának, illetve annak többszöri iterációjának tekinthetőek. Valóban, az Elder Scroll sorozat darabjai között jól érezhető a fejlődés részről részre, de az alapok mindig ugyanazok: 1st person view, hatalmas bejárható világ, a főtörténet pedig lényegében csak töredéke az elérhető tartalomnak.
2. Iparági mérce lett-e: Nem. Persze ez vitatható, de valójában nem sokan próbálták ezt a fajta részletgazdagságot és minőséget reprodukálni (vagy csak hozzám nem ért el), a Bethesda gyakorlatilag a kezdetektől csak saját magával versenyez, ők is megteremtették a műfajt, amit jónak gondolnak és amiben ők a legjobbak.
3. Új játékosbázist vonzott-e magához: Nem (és egyben Igen). Ez is nehéz kérdés, de én úgy érzem a Fallout sorozatig a játékok ugyan egyre sikeresebbek lettek kereskedelmileg is, és egyre fogyaszthatóbbak is a nagyközönség számára, tehát végülis mindig vonzott magához játékosokat, de olyan robbantásról mint a Diablo vagy Baldur’s Gate esetében nem beszélhetünk, inkább fokozatos stabil növekedésről.
4. Sikeres-e a játék: Igen.
5. Kiállta-e az idő próbáját: Igen, de nem úgy mint az előzőleg említettek: a recept él és virul, és minden kiadott (Oblivion, Skyrim, Fallout) játékkal finomítanak rajta, de úgy gondolom kevés spirituális utódja vagy követője van, a fejlesztők általában könnyebb vagy teljesen más utakat választanak.
Befejezése következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése